Magányos Angyal - Ossian

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették

Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények

Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény

Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal