Psalmus hungaricus, Op. 13: Psalmus hungaricus (text read by Zoltan Kodaly) - Zoltán Kodály

Mikoron Dávid nagy búsultában

Baráti miatt volna bánatban

Panaszolkodván nagy haragjában

Ilyen könyörgést kezde ő magában

Istenem Uram!

kérlek tégedet

Fordítsad reám szent szemeidet

Nagy szükségemben ne hagyj engemet

Mert megemészti nagy bánat szívemet

Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban

Elfogyatkoztam gondolatimban

Megkeseredtem nagy búsultomban

Ellenségemre való haragomban

Hogyha énnékem szárnyam lett volna

Mint az galamb, elröpültem volna

Hogyha az Isten engedte volna

Innét én régen elfutottam volna

Akarok inkább pusztában laknom

Vadon erdőben széjjelbujdosnom;

Hogynem mint azok között lakoznom

Kik igazságot nem hagynak szólanom

Éjjel és nappal azon forgódnak

Engem mi módon megfoghassanak

Beszédem miatt vádolhassanak

Hogy fogságomon ők vígadhassanak

Egész ez város rakva haraggal

Egymásra való nagy bosszúsággal

Elhíresedett az gazdasággal

Hozzá fogható nincsen álnoksággal

Gyakorta köztük gyűlések vannak

Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak

Isten szavával ők nem gondolnak

Mert jószágukban felfuvalkodtanak

Keserűségem annyi nem volna

Ha ellenségtül nyavalyám volna

Bizony könnyebben szenvedtem volna

Magamat attól megóhattam volna

De barátomnak azkit vélek volt

Nagy nyájasságom kivel együtt volt

Jó hírem-nevem, tisztességem volt

Fő ellenségem, most látom, hogy az volt

Keserű halál szálljon fejére

Ellenségemnek ítéletére

Álnokságának büntetésére

Hitetlenségnek kijelentésére

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok

Reggel és délben, este könyörgök

Megszabadulást tetőled várok

Az ellenségtől mert én igen tartok

Te azért lelkem, gondolatodat

Istenben vessed bizodalmadat

Rólad elvészi minden terhedet

És meghallgatja te könyörgésedet

Igaz vagy Uram, ítéletedben

A vérszopókat ő idejökben

Te meg nem áldod szerencséjökben

Hosszú életök nem lészen a földön

Az igazakat te mind megtartod

A kegyeseket megoltalmazod

A szegényeket felmagasztalod

A kevélyeket aláhajigálod

Ha egy kevéssé megkeseríted

Az égő tűzben elbétaszítod

Nagy hamarsággal onnét kivonszod

Nagy tisztességre ismét felemeled

Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben

Ötvenötödik dícséretében

Melyből az hívek keserűségben

Vígasztalásért szörzék így versekben