Leltár - After Crying

Magamban bíztam eleitől fogva —

Ha semmije sincs, nem is kerül sokba

Ez az embernek.

Semmiképp se többe

Mint az állatnak, mely elhull örökre

Ha féltem is, a helyemet megálltam —

Születtem, elvegyültem és kiváltam

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte

Ki ingyen adott, azt szerettem érte

Asszony ha játszott velem hitegetve:

Hittem igazán — hadd teljen a kedve!

Sikáltam hajót, rántottam az ampát

Okos urak közt játszottam a bambát

Árultam forgót, kenyeret és könyvet

Újságot, verset — mikor mi volt könnyebb

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen

De ágyban végzem, néha ezt remélem

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár

Éltem — és ebbe más is belehalt már