Elfáradtam - AK26

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat amit elbírok biz rám

Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ

Lehet példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Giajjenno

Azt mondják hogy könnyű meló

Te hétvégente színpadon vagy haver neked de jó

Meg ez nem egy kemény dió

Pedig a súly amit cipelek több száz kiló

Ha úgy hívnak hogy Giajjenno vagy úgy hívnak Hiro

Soha nem néztem azt hogy sláger lesz

Amíg a hamis dalaiddal, bárkit átverhetsz

Volt hogy cipeltem én rekeszt

Ha feltetted a kezed, mondtam, te kezd

Látom hogy mindenbe beleköttök

Én angyalnak születtem, de körbevesz az ördög

Végül egy fagyos gödörbe löktök

Az Úr az én pásztorom, de addig újra töltök

Megtanultam, véletlenek nincsenek

Míg megírom a versemet csak gyűjtsétek a kincseket

Közben látom a nagyimat, integet

Amikor végeztem lent, akkor felmegyek

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat amit elbírok biz rám

Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ

Lehet példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Hiro

Néha pihenni akarok én, de nagyon

Megfáradtam, ez az 5000-ik dalom

Egész életünkbe hajtunk

De vajon a sorsunkba mennyi múlik rajtunk

Azt hiszitek nekem az életem arany

Amennyit én beleteszek, a felét se kaptam

Vannak velem ezrek, tőlük kapok erőre, ha újra belekezdek

Elvárod, hogy tökéletes legyek

Pedig kezek nélkül másztam meg a hegyet

Sokat fújnak itt a szelek

Ahonnan jövök, onnan lehoztam az eget

Amit beletudok, mindent beleadok

Nem mutatom, pedig néha gyenge vagyok

Megint összeszedem magam

Amikor eljövök újra, ma van

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat amit elbírok biz rám

Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ

Lehet példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Van az úgy, hogy a képzelet vérre visz és a lényeg túl hat

Közbe szólhat a félelem, a jó és rossz mi emberként hat

Végeimmel és vágyaimmal is harcolok, de az élet nem vár

A zene az ami lételem, átvezet az életen és szabadon száll

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat amit elbírok biz rám

Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ

Lehet példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az én kép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén