Cuba Lunatica - Quimby

A pincér félig ébren nyitott szájjal a pulton matat

A csapos int, hogy az utolsó kör megint miránk maradt

Bólintok, egy lusta gondolat a szavamba vág

Mellém zuhan a tegnap (jaj ne!), igazán fülledt társaság…

Talán elvesztem, vagy csak eltévedtem

Egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem

Kunkori farkú gyíkok között repdes most a fény

A tegnap lebírt szörnyecskéket terelgeti felém

Egy ösztövér figura még a wurlitzerrel harcol

Molett nője koktéljába, átlőtt szíveket rajzol

Karmol majd a rum arcukra melaszromantikát…

Boldogok, ha nem éreznek semmit.

Át- és

Átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat

Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat

Valami nem hagy békén, valami jár a parton…

Lefogadom, hogy a szerelem, na, ezt a fogadást tartom

Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből

A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől…

A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát

A cukornád felém küldi édes illatát

!Mi Cuba, Cuba lunatica

Así te quiero como eres, Cuba mía!

!Mi Cuba, Cuba lunatica

Así te quiero como eres, Cuba mía!

Közel a Hold lazán, a horizonton hever

Italomba mosolyt kever.

A pálmák súgnak, édes mesebeszéd…

Felel a szellő értőn, felelek én is.

Kérdőn eljött értem az ágyad

Üzen a vágyad és most bennem árad szét

Szerelemlámpás után kutat az éj

Vénusz utat mutat, az árnyak szétrebbennek

Csendes mély lila a tenger, kedves, ajkad sósan

Nedvesen ér

Kér…

Magába zár ez a titkos óceán

Körülöttünk csillan ezer szerelem karát

A partot nyugalom járja át

A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát

A cukornád felénk küldi édes illatát

!Mi Cuba, Cuba lunatica

Así te quiero como eres, Cuba mía!

!Mi Cuba, Cuba lunatica

Así te quiero como eres, Cuba mía!

Cuba…

Cuba Linda…

Cuba lunatica…

Así te quiero como eres, Cuba mía!